Az epres tiramisu

Ugyan számtalan humoros helyzetbe kerültünk már, és sokféle pasassal találkoztunk, tehát nem vagyunk zöldfülűek e téren, mégis olykor beleesünk egyfajta érzelmi csapdába! Úgyis mondhatjuk, hogy beleültünk abba a bizonyos „érzelmi hintába”. Még az is lehet, hogy az eszünkkel tudjuk, valami nem kerek, de lelkünk akarja, nagyon és bedőlünk annak, aminek nem kéne! Humorosan fogalmazva: a pasik már a tudatalattinkban vannak!

Erre példa Mellesleg Nagy Saci esete, akit megérintett a majdnem pasija, Káplár. Én és a Vöröshajú Kinga  kicsit irigykedve hallgattuk:

– Lányok, meghívást kaptam egy házimozizással egybekötött epres tiramisura.

Látszott Sacin, hogy miután ezt k imondta, mély levegőt vett, és benntartotta, hogy ezáltal a mellbősége még nagyobbnak tűnjön, miközben a jó isten nem bánt fukarul Sacival a mellméretet illetően. Ha belép egy ajtón, először azt látjuk, hogy mellek, mellek, majd érkezik Saci!  

-És mielőtt a feladó kilétét felfedném, annyit elárulok, hogy magas, szakállas, copfos és elvitt a reptérhez közel egy mezőre. Ültünk az autóban, fejünk felett a csillagok és a repülők, miközben fagyit ettünk!

Ilyen romantikus találkozónk nem volt mostanában egyikünknek sem, ezért visszafojtott izgalommal vártuk a beszámolót.

Szimpatikus volt, kedves, udvarias, ezért nem is tiltakoztam, amikor megcsókolt. Lányok, jól csókolt. Finoman, érzékien, miközben simogatott, és nem erőszakosan, és ez is szimpatikus volt. Éjjel úgy aludtam el, és reggel úgy ébredtem fel, hogy zúgnak fejem felett a kivilágított repülőgépek. Miközben készülődtem munkába, magamon éreztem az érintését, és emiatt mosolyognom kellett! Értitek, hogy ennyire kevés kell ahhoz, hogy jó kedvem legyen? Ez még fokozódott, mikor láttam az üzenetet: „főztem kávét, kérsz? Cukorral, vagy tejjel?”

Aznap több üzenetet kaptam. Két nap múlva megint találkoztunk, akkor Visegrádra mentünk. Romantikus volt a hely, a Duna parton álltunk meg az autóval, miközben kint verte az eső az ablakot. Újra átélhettem a simogatás, a csókolózás örömét, és a kellemes érzés ismét eluralkodott bennem. Nem tudtam elképzelni, milyen lehet vele egy éjszakát eltölteni, de hazudnék önmagamnak, ha nem szerettem volna, még úgy is, hogy nem lesz belőle tartós kapcsolat. De ha valaki, akkor ti tudjátok, hogy hadilábon állok a pasikkal, annyi energiát beleöltem már az ismerkedésbe, hogy most nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz belőle, ha nem lesz semmi, esetleg lefekszem a pasival és utána vége mindennek. Azt azért a tudtára adtam, hogy milyen régen aludtam férfival, és ő azt válaszolta: „majd bepótoljuk”! -ezt egyfajta üzenetnek tekintettem, hogy igen, szeretnék veled lenni!

Nem akartam túlságosan beleélni magamat a helyzetbe, annál inkább sem, mert mikor Káplártól megkérdeztem, hogy milyen kapcsolatban érezné jól magát, azt válaszolta: „ most inkább sodródnék…” Na, igen, ebben azért benne van a tömör lényeg, de legalább valamiféle ostyába  csomagolva tálalta. Mikor kértem, hogy ezt fejtse ki, a válasz azt volt: „mikor ráérsz, meg én is ráérek, akkor találkozunk!” Kimondva nem olyan borzasztó, még szerencse, hogy tudok a sorok között olvasni, és értettem a válaszát.

Ezt követően egy hétig nem találkoztunk, nem is írt, csak kétnaponta, és bár az együttlétek ugyanolyan tartalmasak, és jók voltak, mint a legelső, de valahogy megfeneklett itt a történet. Persze próbáltam forszírozni a találkozást, tréfás, ám de annál sokat mondóbb üzenetekkel, azonban nem hoztak eredményt. Káplár furcsaságai közé tartozott az is, hogy utált telefonálni, így a kettőnk között lévő kommunikáció meglehetősen megbicsaklott. Végül is rokonlátogatás, és otthoni „dagonyázásra” (ez az ágyon való fekvést jelenti nála) hivatkozva gyakorlatilag elhalt a dolog. Pedig konkrétan rákérdeztem a telefonban: „ akarsz te egyáltalán találkozni velem?”  A válasz mindig megnyugtató volt: persze, természetesen és imádlak! A kifogásgyártás után nem jött létre újabb randi. Ezzel a viselkedéssel persze el lehet érni, hogy előbb-utóbb megunja a másik fél, és nem jelentkezik többé. Igen, így is lehet…

Mélységesen egyet értettünk Mellesleg Nagy Sacival, de azért ilyen esetben mi nők elkezdünk találgatni: lehet, hogy több cicát doromboltatott egyszerre és Saci csak tartalék játékos volt, menet közben meggondolta magát, és ki akart szállni az egészből, mielőtt megeszik az epres tiramisut! Esetleg nincs olyan nagy tapasztalata az intimitás terén és az is lehet, hogy elszenvedett pár kudarcot és persze az is lehet, hogy egyszerűen nincs rá ok, a pasi így döntött és kész.

Saci kissé párás szemmel még annyit hozzáfűzött: akármi is volt az oka, sajnálom, hogy Káplár nem osztotta meg velem, nem tartott egyenrangú partnernek e téren, mert az őszinte, nyílt kommunikáció során találtunk volna megoldást, vagy egyszerűen elfogadtam volna azt is, hogy ennyi volt!

Saci már nem várja, hogy Káplár bármilyen fórumon jelentkezzen, de hiányolja az epres tiramisu megkóstolását, a kis kiflibe, nagy kiflibe történő alvást, ami nem kárpótolható mással.

Még szerencse, hogy a humorérzéke most sem hagyta cserben:  azért a szakítás előtt szexelhettünk volna!